A csend hangjai

Magányrítus

Visszhangokkal suhanok,
elfogyok, zuhanok,
üres falakon koppanok:
életek, robajok.

Fejekben cikázok,
elveszek, megadok,
szivárványszín zajok:
fakítok, elhagyok.

Mert a magány visszhangja vagyok.

------------------------------------

A Lét Csorbája

Eltűnt már a szemekből
kitaposott áldás,
s gödrének ürességéből
érkezik megváltás.

Túléli a Hullám a Habot,
amit a Holnapra hagyott
még Tegnap délután.

Elkésik a hajnalpírnak
köszöntő hidege,
tovasiet Éjnek, Napnak
szerető hűlt-helye.

Túléli a Hullám a Habot,
amit a Holnapra hagyott
még Tegnap délután.

2009 -Dóczi-