Napszirmok
Feltódul a néha elfeledett jóság,
s eltört bocsánatok közt valóság
rejlik sohazöld fákban,
mit levelekkel láttam
ékesen megrogyni.
Megrogyni múltban élő gyökerében,
sárga, barna rút kötelékben
nyugodva szétrepesztett széllel,
elhaló Édesapa-kézzel
fáradt nyári délórában.
2009 -Dóczi-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése