Drótszivek

Drótszív I. - Osonó Orchidea

Kötöm a hurkot, élni akarok még...
Gép hangja szúródik fülembe,
emlékekből hallom újra,
drót szúrja a szíveket,
tüske tépi őket...
Útnak indult az Orchidea,
itt üldögél mellettem is,
bárgyú arcom megsimítja,
mint jégszilánk hasít bőrömbe,
vidám fájdalom.
Olajos vérem mossa hangod üvöltéssé.


Drótszív II. - Kristályszilánk

Kristályelme, gyönyörűen torz,
oly kedvesen pusztít.
Zakatoló masina savkarokkal,
hideg érintés, oly gyengéd,
hirtelen halálszikra?
Béklyóba csalogat s ott lobban,
hideg a láng...
Fémes könnyek száza pattan
parazsából a katlannak,
belefúródnak sziromtestem
darabkáiba, kimarnak ők is egy partíciót.
Tisztára mocskolják rózsatettek nyomát...
Égbe mélyítő gépérintés.


2008 -Dóczi-