2010. április 19., hétfő

Forrás

Forrás

Minden karistolásban
ott az idő,
az eltűnő,
áhitatban feltűnő.
Széncsigaházban bújik el.
Minden mélység
legmélyében,
néha tiszta s
néha ében
hamufelhő.
Kényszerű testmeleg-érzet,
ami olykor elsimít,
máskor késztet
az elfogadásra,
valami másra,
emlékhez köthető
tudat-szivárgásra,
ahogy utcaport
a tavaszi eső.
Bujdosó csillagrendszereket
is eltipor,de
cserébe feloldozó
új kort röptet
és árnyékba
zsenge fényt szöktet.
Mámorban fürdető.

2010 -Dóczi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése