.fikció.fikcióban.
Becsukom a szemem:
pillangók,
fehér ölben,
néma ködben
mégis mindent
elmondók.
Nem repülnek,
de szabadok,
de szülnek...
Hálós álmokat
körbeszőnek
pókokkal,
gondolat-foglyokkal
egybegyűlnek.
Hasogatnak
vágyakat.
Kinyitom a szemem:
valóság,
bódult hajnal,
árvalányhaj,
cseppekben is buzgóság.
Közzétételként én közlöm:
Nem, nem nőnek...
de szabadok,
de élnek.
Ülnek és látom rajtuk a nőni-akarást.
Ez az akarat ivódik az én szemembe is,
melyet csillanva csuktam le.
Újra.
Robusztus hullámokat dobog belém a szív,
és bizsergő futamokat lüktetnek az erek.
Azt hiszem boldog vagyok.
Azt hittem boldog vagyok.
Megmosolyogtató
fikció
a fikcióban.
2010 -Dóczi-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése