2010. január 25., hétfő

.fikció.fikcióban.

.fikció.fikcióban.

Becsukom a szemem:
pillangók,
fehér ölben,
néma ködben
mégis mindent
elmondók.

Nem repülnek,
de szabadok,
de szülnek...

Hálós álmokat
körbeszőnek
pókokkal,
gondolat-foglyokkal
egybegyűlnek.
Hasogatnak
vágyakat.

Kinyitom a szemem:
valóság,
bódult hajnal,
árvalányhaj,
cseppekben is buzgóság.

Közzétételként én közlöm:

Nem, nem nőnek...
de szabadok,
de élnek.

Ülnek és látom rajtuk a nőni-akarást.

Ez az akarat ivódik az én szemembe is,
melyet csillanva csuktam le.
Újra.
Robusztus hullámokat dobog belém a szív,
és bizsergő futamokat lüktetnek az erek.
Azt hiszem boldog vagyok.
Azt hittem boldog vagyok.
Megmosolyogtató
fikció
a fikcióban.

2010 -Dóczi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése