2010. január 12., kedd

Utolsó életért

Utolsó életért

Néha ölnék
egy kis életért
percért, évekért
öldökölnék.

Minden mosolyt
mi belém hasít
s mint remény-síp
tovasodort.

Néha ölnék
a szerelemért
csúfos esélyért
öldökölnék.

Minden robajt
ami ösztökél
s szívemhez ér
tovább így hajt.

Néha ölnék
egyszerű nőért
tavasz-keringőért
öldökölnék.

Minden Hamart
együtt festettet
bennem tévhitet
hamar kavart.

Néha ölnék
örök álomért
vágyért, nászokért
öldökölnék.

Minden magam
mi mindig rosszall
s lelki kosszal
ejti havam.

2010 -Dóczi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése