Utolsó életért
Néha ölnék
egy kis életért
percért, évekért
öldökölnék.
Minden mosolyt
mi belém hasít
s mint remény-síp
tovasodort.
Néha ölnék
a szerelemért
csúfos esélyért
öldökölnék.
Minden robajt
ami ösztökél
s szívemhez ér
tovább így hajt.
Néha ölnék
egyszerű nőért
tavasz-keringőért
öldökölnék.
Minden Hamart
együtt festettet
bennem tévhitet
hamar kavart.
Néha ölnék
örök álomért
vágyért, nászokért
öldökölnék.
Minden magam
mi mindig rosszall
s lelki kosszal
ejti havam.
2010 -Dóczi-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése