2010. január 9., szombat

Miután hiányoztál...

Miután hiányoztál...

Nem vár holnap sem,
sosem lesz kedvesem.
Csacsogó madárkám
nem lesz énnekem.

Harsogó ének
repül szembe szélnek,
síneket visszafúj
falusi rétnek.

Nyugvó dél marad,
levélre hó tapad,
helyettem betakar,
hogy ne féltsd magad.

Majd veled alszom
egy közös tavaszon,
nemsokára eljő
lépten-nyomokon.

Együtt öleljük
s kérve kérleljük:
ne legyen nap és éj,
ha félretettük.

Így vár majd holnap,
ha megcsócsálva kap
kergető perceket
tőlünk a tegnap.

2010 -Dóczi-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése