Hálátlan jóság
A falevél lehull
sodorja a szél
gyufaárus lányka
halálról beszél.
Pedig ő jót akar
kenyeret enni
finom krémmel, vajjal
végig bekenni.
De csak lelke arany
sosem volt gazdag
így kenyérke helyett
marad a parlag.
Lemenő nap szeme
gyengén csukódik
még lángol s benne
egy világ haldoklik.
2010 -Dóczi-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése