Űr

Űr

Nem kellenek már könnyek,
hogy sírjak s megrökönyödjek.
Se nem néma, bajuszos könyvek,
hogy riasszanak az igazak s a bölcsek.

Nem kellenek zengő zizegések,
tovaszálló, alattomos sziszegések,
amik kitöltik a teret
egy lomha, hideg délutánon.

-

Majd én ott várom, akit kell s ő lesz a párom,
szemére bájom, enyémre álom ül ki azon a délutánon.

Tengődve leng ő, de lábán hős cipellő,
mely temetői fénnyel elkerít s nem kérlel.

Habogva, zokogva, de habokra robogva,
némán csobogva mos öröktűz homokba.

-

Nem hiányoznak az Őszi Rózsák,
azok a csalfa, könnyed múzsák,
a hiún csillogó égi strófák,
magokban haló virág-pilóták.

Nem hiányoznak a szerepek,
a működő, szűkülő emberek,
akik kitöltik a teret
egy áttetsző, semmi-világon.

Mert...
Nem kellenek már könnyek,
hogy sírjak s megrökönyödjek.
Se nem néma, bajuszos könyvek,
hogy riasszanak az igazak s a bölcsek.

2009 -Dóczi-