Vérvétel 2009-ben a Földön

Vérvétel 2009-ben a Földön
(Mester a tanítványához...)

Csapoljunk egy decit,
de hígítsd fel kicsit
és ne hallgasd meg a
pácienst, hisz
miért legyen csillag,
ha lehet utcai lámpa
szerető bogarakra várva
játszi fénnyel?
Miért legyen zebra,
ha anélkül is elüthet,
most játszadozva elszédíthet
roncs kerékkel?
Láb nélkül ugyanúgy
átérhet a rögös úton,
miért szökkenjen minden flúgon
ha kibírja
televízió-szemével?

Ha végeztél, adj neki egy pohár vizet, töröld le a verejtéket róla,
de nyomatékosan add a kendőt a kezébe, te is tudod, hogy a hibát szépnek láttatod vele
és majd egymásra is mosolyogtok...
Hidd el szeretni fog, mástól is ezt látta...
Rendkívüli ember leszel, négyévszak-eszű mindenhol a Földön.
Mindennek kiszívhatod a velejét-értelmét és ez velős értelmet ad életednek.
Az egész életedre ennyi is lenne a gyakorlat.
A házi feladatról meg te is tudod, hogy felesleges...

2009 -Dóczi-

Köszöntő az "A" - soha meg nem eső... - betiltásának ceremóniájára

Köszöntő az "A" - soha meg nem eső... - betiltásának ceremóniájára

Hagyjad az "A"-t,
-"E"-vel levethetek
szeretetet, embereket,
szerepeket, gyermeteget-
csak bajt kavart!

2009 -Dóczi-

Rózsateremtő

Rózsateremtő

Néha fájó, néha
sziporkázó gyötrelem,
úgy hívják: türelem.

Néha épp, hogy megesz,
de van, hogy fel is fal
hosszú hajnalokkal.

Hidegben érkezik
s még tovább is hűt,
sarkamba szúr egy tűt.

Szaladnék is tova,
ha nem csenné gúny-gát
szemeim világát.

Tájakat letakar,
hogy ne lássak oda,
hova futnék tova.

Kacsingat a tűzzel,
nem mással, csak velem,
leszek én gyötrelem

örökké csak neki,
hogy örökké fájjon,
ha repülök tájon,

át sok-sok gúny-gáton.
Galambok hírt hozzák:
csak és csakis hozzád!

Tűket szúrogató
sziporkás gyötrelem.

2009 -Dóczi-

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Belefoglalnám e
sorokba élet értelmét,
de rájövök, hogy négy semmis
lefedi lényegét.

2009 -Dóczi-

Zanza a csacska ellen

Zanza a csacska ellen

Élet sírjába buktam én,
úgy hívják még: jóság.
Messze elkerült most,
mint fűszálat a rónaság,
végtelen tengerén.

Duruzsolt és lófrálgatott,
ó, pajzán vigyorral.
Kéjes kacajok közt
villogott késsel meg karddal
s csak kártyázgatott...

...és akkor játszottam vele én is,
álomba foglaltam még ha szép is;
és nem dorgált meg a Mégis,
még ha tán túl szép is,
mint a jóság.

Kimásztam a sírból mára,
grabancánál fogtam
a pajkos merengőt
s talán újra beloptam
feledés hadába.

Nem hagyom, hogy földi
érzés kerítsen karjába
-hol valóját tölti
és zaboláz kiabálva-,
Soha!

2009 -Dóczi-

A Mégis égisze alatt

A Mégis égisze alatt

Nem jön az ihlet, mégis írok,
üres sorokat telesírok
csendben.
Ha senki dala, mint baj-nyirok
lebben,
akkor is csak írok.

Még tovább, talán zokogok is,
gyöngyház arcba szúrt ócska tövis
lettem.
Remény szárnya, testben golyóbis
tettlen,
gördülő ellipszis.

Nem jön az ihlet, eszembe jut
mégis-tettem majd utána fut,
szeppen,
lábamra tesz majd útilaput
csendben
mellettem tovafut.

S akkor is csak írok,
lázongó sorokat
reménnyel telesírok
tettlen.

Zsibongó, falbontó,
szédítő csendben.

2009 -Dóczi-

Egy lett-volna ajándék...

Álmaim előbújnak

Szemedbe rejtett álmaim
előbújnak, s vágyaim
rettegve kifakulnak,
elhiszik, hogy ez valóság,
talán a remélt boldogság
leng körül ma már
egyszer s mindenkorra,
kar-karbafont nyugovóra.

2009 -Dóczi-

Újév vége

Újév vége

Hová merengsz?
Miért fal kétség?
Hová szakadozol
egyetlen szépség?

Csalj magadnak falat,
lopj megértő fényt,
hozz holdvilágot
bárgyú üdvösségért.

Tépd szét, nyúzd el
az utolsó szál életet,
újra virág nyílik
s hold süt nap helyett.

Hová merengsz
tehetetlenség?
Hová szakadozol
egyetlen szépség?

2008 -Dóczi-

Télmagasztaló

Télmagasztaló

Fehér gyöngyök,
eltűntek mind,
zöldbe burkolóznak gömbök,
az ég életet hint.
Csak belőlem halnak ki remények.
Csak belőlem hal ki mind.

Finoman ropogó pehely,
nekem üdvösebb,
igazabb, mint egy aranykehely,
számomra kedvesebb.
Hamis jóval teli díszlombozat:
csak ebből kevesebb...

A Komor, a homály,
nem az éledés ad örömöt,
szürkeségben szívem sem fáj,
miért vágynám e csökönyöst?
Megpihenni kell önmagamban.
Meglelni a belső örököst.

Kósza gondolat ez is,
elröppen, mint a madár.
Elviszi tavasz, szúrja tövis,
kitisztul a láthatár.
Bennem mégis sötétedik minden.
Bennem mégis fáj a virágszál.

2008 -Dóczi-

Boldogság szigete

Boldogság szigete

Ember nem jutott oda,
Vándor mesél csak róla.
Kulcsát nem találják,
mind magukban ássák.

Ott finom s gyengéd
a fák bölcs sugallata
s angyalok ege véd.

Halált űz, életet lehel,
álmokat hoz,
akár óvó lepel.

Te vagy a válasz,
csak te vagy a kulcs,
zápor vagy vihar,
bánattal ne sújts!

2007(-2009) -Dóczi-

"Harc poetica 2009"

"Harc poetica 2009"

Nem tudom ki vagyok.
Gyakran alámerülök.
Buborékok törnek ki belőlem.
Sok buborék.
Olykor átlátszó, olykor teliszín.
Néha kipukkan egy átlátszó,
heccelve egy teliszínt.
Fátylat lebbent lelkemre libegő lényként.
Nem tudom melyik teliszínt
pukkantsam ki a Tengernek.
Tanácstalanság.
Nem tudom megakadályozni
soha egy átlátszó kipukkanását!
Soha.
Nem bízom magamban.
Nem repesztek teliszín falat.
Nem hagyom a többit halálba veszni.
Mindet életben hagyom.
Életben.
Negédes életben, amelyben
faluk lágy villám-cirógatása
átlátszó csípő-marássá alakul.
Élet hozza a halált.
Ölj teliszínt!
Gyakran,
sokat,
tanácstalanul
soha,
mindet
Életben.
Ölj teliszínt...

2009 -Dóczi-

"Nefelejts"

"Nefelejts"

Nem mond semmit
ez a négy sor,
mégis hidd el
igen, jókor.

2009 -Dóczi-

Földi harmóniumok: emberek

(Kurt Vonnegut - A Titán Szirénjei c. regénye alapján)

Akvamarin és sárga,
két színnel
vagy kétszínűen
éltek a világba'?

Elfolyó és rendezett,
cél nélkül
vagy semmis céllal
éled életed?

Szeretet és betű,
csak írás,
örök tapadás.
Ez életszerű?

Ez itt intelligenciateszt.
Kitartott, lassú
bolygóhangon élés.
Fordítsd fel az űrhajót!

Indítógomb ( )

2009 -Dóczi-

Novemberi lámpafény

Novemberi lámpafény

Láttalak tegnap szaladni,
de a mában már nem vagyok biztos.
Fakuló falevelek hullottak le
és gének változtak meg azóta.
Robogtál az esőben,
életed is volt, forintos
s ugyanúgy vágytál a hóra.
Pelyhekből takaróra.
Pelyhekből,
melyek zsenge szíved
fogták dalolóra.
Zengetni szeretted volna a levegőt
lágyan, kedvesen-fals hangokat lehelni bele,
s hirtelen csodás, igaz ének zengte be a tájat:

Szememre Hófödél
legyen könnyű bánat,
ha hozzá hó fölér
mossa le hibámat.

Mossa le hibámat
zsenge szó, fehér hó,
mossa le hibámat
mindig tovaringó

Pelyhekből Hófödél
ahová hó fölér,
zsenge szív, őszinte,
kettőnkön eltökél.

Csillagot dédelget
bús fejünk fölött és
örömöt ölelget
a jókor-feledés.

Szeretlek újra majd,
fehér hó betakart,
megfagyott szívembe
szíved meleget hajt.

Szerelem újra kél,
szememre Hófödél.

Akadályba ütköztek az oxigének,
olybá tűnő volt,
mintha igaz volna,
mintha lehetne hinni
szirének énekének.
Csorba tette a szépet
gyönyörűvé.
Egészen hihetetlen,
ahogy szorongatom ezt az
átejtő, szép-emlékű, régmúlt fényképet.

2009 -Dóczi-

Náthás négysoros

Náthás négysoros

Teába főtt a tél
fanyar íze elveszett
talán túl fűszerezett
ez a savanyú Lé.

2009 -Dóczi-

Szeretlek utoljára

Szeretlek utoljára

Nekem fázik már az új November...
Dér hinti el halkan,
mint jeget a parkban
a közelgő holt-December.

Csupa búsan lengedeznek a fák...
Gyermekesen lomhán
s egészen tompán.
Kérgükben öreg hibák.

Fagyos földben nyílnak a Miértek...
Környékük avarlepte
s nem száll már a lepke,
mert mindenkorra kiégtek.

A búcsúzók mint vasúti sínek...
Vörösesen izzóak
s éppúgy kínzóak,
mint amennyire végtelenek.

Hazaúti tekintetem fűzfa...
Lefelé irányul
s majd belefásul
úgy fáj neki a terhes Ma.

Mindennel elsiet már az ember...
Akárcsak én újra
az Ő szívét szúrva,
nekem fázik a November.

2009 -Dóczi-

Szünet szonettek III.

Forradalom

Értetlen lázadás folyik,
a gyermek egyszerűségbe botlik,
nem tudja mit kezdjen Százsorúval,
békét köt a háborúval.
Megszorozza az oszthatót
s gyökjel alá teszi a halandót.

2009 -Dóczi-

Tíz gézengúz sor gúnyosan...

Tíz gézengúz sor gúnyosan...

Ezt a verset leírni érdemes?!Nem tudom, mert Balkezes.
S ültetni a régi fát?Nem rejt mást csak hibát...
Nem baj gyakorlok rímeket, rútakat és szépeket.
Elveszem józanságom, hegyen völgyön vagy rónaságon?
Én sem tudom hol lesz jó, talán értem jön egy hintó?
Ugyan micsoda ponyva gondolat, mesebeli vert fondorlat.
Elvettem én már az eszem, másnak nem kell, tollam leteszem.
Azért írok még utolsó sorokat, hiszen a tragikus önsors örök divat.
Hisz mindenki térdepelve érdemel egy tényt, ami mindenkit érdekel:
Még egy költő ide vagy oda, úgyis mind együgyű s pongyola...

2009 -Dóczi-

Temetői séta

Temetői séta

Temetőben sétáltam,
vártam az utolsó Novembert.
Nyughasson az élő,
kit még kínja nem vert!
...
Megbotlottam...s megérkezett
az utolsó November s hol ember
körülöttem, ott mindenki emlékezett.
Kezükben ott volt az ítélő staféta
s addig tartott a temetői séta.

2009 -Dóczi-

Szívemből keringő

Szívemből keringő
(egy barátságért...)

Csak egy pörgés
és ölelésed védelmében vagyok.
Csak egy forgás
s bú helyébe ragyogást kapok.
Csak egy körforgás
ez az Óriás,
vagy egy körpörgés
ez a Zörgés,
de szívemből keringőt,
őszintét, elhintőt
bármikor adhatok.

2009 -Dóczi-

Űr

Űr

Nem kellenek már könnyek,
hogy sírjak s megrökönyödjek.
Se nem néma, bajuszos könyvek,
hogy riasszanak az igazak s a bölcsek.

Nem kellenek zengő zizegések,
tovaszálló, alattomos sziszegések,
amik kitöltik a teret
egy lomha, hideg délutánon.

-

Majd én ott várom, akit kell s ő lesz a párom,
szemére bájom, enyémre álom ül ki azon a délutánon.

Tengődve leng ő, de lábán hős cipellő,
mely temetői fénnyel elkerít s nem kérlel.

Habogva, zokogva, de habokra robogva,
némán csobogva mos öröktűz homokba.

-

Nem hiányoznak az Őszi Rózsák,
azok a csalfa, könnyed múzsák,
a hiún csillogó égi strófák,
magokban haló virág-pilóták.

Nem hiányoznak a szerepek,
a működő, szűkülő emberek,
akik kitöltik a teret
egy áttetsző, semmi-világon.

Mert...
Nem kellenek már könnyek,
hogy sírjak s megrökönyödjek.
Se nem néma, bajuszos könyvek,
hogy riasszanak az igazak s a bölcsek.

2009 -Dóczi-

Szünet szonettek II.

"Avató"

Lépcsők után
budapesti sétány
s csupa huligán gárda,
ó-szabadságra vágyva

könnyed mámorban
s éber álomban.

Járja alattuk a járda
részeg, cikázó táncát,
lábukon szorítva az élet láncát

könnyed mámorban
s éber álomban.

2009 -Dóczi-

Elmaradt sütemények

Elmaradt sütemények

I.

Falat boldogság,
mézédes.
Miért Édes?
Cudar badarság.

Hagyd a kutyáknak!

II.

Hajtsd el a vihart,
keserű vaníliát kavart.
Minden marcipánt levert
a szél,
csokidarabokról mesél
s elönti a cukros vágy,
kitelik vele az Epres Ágy.

III.

Sétáló kósza-kacaj,
sáladban új tél habar,
ülünk az Őszben.

Lehulló zöld falevél,
szélén táncolható él,
talpunk sértjük meg.

Búcsúzó tea-mosoly,
titkon újra elmajszol
lágyan az Őszben.

2009 -Dóczi-

Csak úgy...

Rendhagyó

Ahogy dicsőül kívül,
belül úgy dől össze,
hiszen ez ellentétes arányosság.
Látszat-bátorság,
ami elszalad elszökve

hónapos nyomok elől.
Csak hozzáállás kérdése,
hiszen ez derűs hazugság.
Szabad-bezártság,
ami kettőnk lépése

rendhagyó utak felé.

Ahogy tapossuk belül,
kívül is úgy esik össze,
hiszen ez egyenes arányosság.
Kanyargó tétovaság,
ami tébolyult körökre

buzdít észak felől.
Csak hozzáállás kérdése,
hiszen ez sose-volt alázatosság.
Mindig-volt állandóság,
ami a csúf szépítése

a sértett fél felé.

Csak úgy pezsdíti
a gyenge mennyezetet,
hisz úgyis átsütnek rajta a korongok;
Csak úgy...

2009 -Dóczi-

Insomnia

Insomnia

Most Hold kacsintana,
de csak csillag pislog,
fényes az éjszaka.

Bor döntene Hétfőbe
így éjfélhez közel,
de a Józanság ébren követel.

Ponyva-zajok csilingelnek
meg nem szűnve.
Kacajokért csipkelődnek.

Mező-neszek csillapodnak,
Fehér Nász közepette
Szombat-álmok várakoznak.

Szerelem ringatna Hétfőbe,
így a hajnalhoz közel,
de a Részegség még nem jön el.

2009 -Dóczi-

Holt-keringő az Őszben

Holt-keringő az Őszben

Táncolj! Halott Lányka,
pirosfodrú búzakörbe',
halj meg Táncoló Lányka
örökzöld Keringőbe.

Mulass! Múlt Árva,
szépavarú temetőbe',
öregedj Mulató Árva
csúflevelű téridőbe'.

Emlékezz! Árva Sánta,
eltiport delelőkre,
árvulj Emlékező Sánta
hajnalcseppes legelőkbe'.

Táncolj! Halott Lányka,
pirosfodrú búzakörbe',
halj meg Táncoló Lányka
örökzöld Keringőbe.

Surrectum:
S ha majd utad Halott Fiú szegi,
s ő lesz Ő,
mondd el neki,
hogy az élet Holt-keringő...


2009 -Dóczi-

Szünet Szonettek I.

(diákszünet)

Zárójelek lépten-nyomon,
Kérdőjelek a plafonra hányva,
Felkiáltójel az ajkak zárja,
nevetséges a diáktársadalom.
Pont.
Zárójelek.

2009 -Dóczi-

Pokol provisorium

Pokol provisorium

Nem vágyom másra...
gyengéd karolásra,
felhő-ölelésre,
halálra, magányra,
örök mezőkre,
mindenre, mi egykoron elkapott
s ereimben futkosott.
Kékszínű megnyugvásra,
sárga, tépő, irigy harapásra
zöld tökélyre.
Nem vágyom másra...
kései pompára,
hajnal-tévedésre,
pokol provisoriumra,
nyárbaszökött télidőkre,
mindenre, mi egykoron elkapott
s ereimben futkosott.
Feketeszín lángolásra,
fehér, rideg volt-vidámságra,
szürke ébredésre.

Nem vágyom másra...
Álmokban sodró felhő-karolásra...

2009 -Dóczi-

Szeptemberi ajándék

Szeptemberi ajándék

Zsibongó, lezúgó falevelek
zizegnek bezsongva,
fekszenek egymásra, halomra
halmozzák szerelmemet.

Felbuzgók s elevenek,
zizegnek bezsongva
Könnyű Élettel koccintva
vidámat, keserveset.

Zsibongó, lezúgó falevelek
zizegnek bezsongva,
fekszenek egymásra, halomra
halmozzák szerelmemet.

Felbuzgók s elevenek,
reményt remélve
fejet hajtanak estére
éjszakára, betemetnek.

Zsibongó, lezúgó falevelek
zizegnek bezsongva,
fekszenek egymásra, halomra
halmozzák szerelmemet.

Bódító, zöld szemek
pihennek lehunyva,
dús emlékkel szorítva
ellopott szerelmemet.

Zsibongó, lezúgó falevelek...

2009 -Dóczi-

Brb.

Lila virágok

Behunyt szemek köszönnek
fénylő cseppeknek
a fűből előbújva.
Aranyló virágpor
sompolygó életük feldúlja:

Ragyogjanak s nyíljanak a Holdig,
amit Felhő gyengéden karol,
ragyogjanak holtig.

Behunyt szemek nyílnak
végtelen óceánnak
patakból előbújva.
Irigy fintor
örök hajójuk utazója.

2009 -Dóczi-

Drótszivek

Drótszív I. - Osonó Orchidea

Kötöm a hurkot, élni akarok még...
Gép hangja szúródik fülembe,
emlékekből hallom újra,
drót szúrja a szíveket,
tüske tépi őket...
Útnak indult az Orchidea,
itt üldögél mellettem is,
bárgyú arcom megsimítja,
mint jégszilánk hasít bőrömbe,
vidám fájdalom.
Olajos vérem mossa hangod üvöltéssé.


Drótszív II. - Kristályszilánk

Kristályelme, gyönyörűen torz,
oly kedvesen pusztít.
Zakatoló masina savkarokkal,
hideg érintés, oly gyengéd,
hirtelen halálszikra?
Béklyóba csalogat s ott lobban,
hideg a láng...
Fémes könnyek száza pattan
parazsából a katlannak,
belefúródnak sziromtestem
darabkáiba, kimarnak ők is egy partíciót.
Tisztára mocskolják rózsatettek nyomát...
Égbe mélyítő gépérintés.


2008 -Dóczi-

Séta felhőn, vizen

Csendes Éj

Keserű tücsökdal szárnyal,
egy Bujdosó játsza
fehér Hold-dobozban, holtan.

Hideg beton és szikkadt földek haladnak
feketén, elnyomottan.

Bánatfelhő szúrta keresztül,
s kecses tánca
pislog magányos patakokban.

Őrző csepp s védő buborékok vonaglanak
hömpölygő homokban.

Kifacsart tekintetek úsznak
kavargó óceánnal,
elporladt színük hallatlan.

Múlt-szívével kéjesen játszadoznak,
örömük szótlan.

Csömörlött felhő séták zajlanak
most-elánnal,
eltérő hasonlatban, elcsuklóan.

Jövő-lelkével mérgesen lábadoznak,
megegyező szomorúan.

2009 -Dóczi-

04: Örök Blandina

04: Örök Blandina

Hazavándorolsz a megszokás útján;
Álmos lépteid vermet taposnak,
belehelyezve fáradt szemeid világát,
hogy vörösen s izzón lengjen a hajnal,
s Nap dobja le a Reggel szikráját.

2009 -Dóczi-

Cseppmagány

Cseppmagány

Esik az eső.
Sikolyok koppannak az üvegen,
úgy repesztik szét,
ahogy sebemet sértette fel
régmúlt csókod.

Villámlik a szemed
s megdörren felettem az ég.
Oly lassú és csendes minden már...

2009 -Dóczi-

Napszirmok

Napszirmok

Feltódul a néha elfeledett jóság,
s eltört bocsánatok közt valóság
rejlik sohazöld fákban,
mit levelekkel láttam
ékesen megrogyni.

Megrogyni múltban élő gyökerében,
sárga, barna rút kötelékben
nyugodva szétrepesztett széllel,
elhaló Édesapa-kézzel
fáradt nyári délórában.

2009 -Dóczi-

Tavaszi kép

Tavaszi kép

Színt hemperegtél
az árokba,
lassú álmokba
sorsot leheltél.

Rügyeket tettél
a fákra,
borongó mára
keresztet égettél.

Utunk égre vitted,
felhőn dédelgetted,
harmatban lézengted
körbe elbújt világát
az Újnak,
a robosztus múltnak,
hol életek humnak
csendtörő Emlékekben.

Virágot nyitottál
lombokra,
zizegő homlokra
vallomást írattál.

2009 -Dóczi-

Szivárvány effektus

Szivárvány effektus

Kékesebb volt a kegyelem,
vörösen izzott a szerelem,
koldult a Gazdagság
cifrahangú éjjelen.

Édesen ízlett a kételyem,
keserűbb volt az értelem,
bódult a Szegénység
hajnalhasadt reggelen.

...eső hozott szivárványszín létet,
mert volt még benne élet...

2009 -Dóczi-

Vágyódás az Őszbe

Őszi úton

Rámhullik egy őszi levél,
mint ezer teher súlya,
nyugalmat hoz majd,
nyugalmat hoz újra.

Kürtnek szól majd harsány,
tovaszálló hangja,
nyugalmat hoz majd,
nyugalmat hoz újra.

Avarban lépkedem csendesen,
ropog alattam egy élet magva,
már el is sárgult...
röpködő ábrándok hamva.

Bezárva.Olyan nyers minden,
emlékőrző kép falra akasztva,
már el is sárgult...
röpködő ábrándok hamva.

2008 -Dóczi-

Nosztalgia...

Lehullott levelek


Meghurcolt emberek,
adós életek,
síró fák,
végtelen végletek.

Lehullott levelek,
síró fák,
elszívott Kenderek,
kínhordák.
Lehullott levelek,
örökre elvesztek.
Sebzett vérerek,
örökre elvesztek.

2007 -Dóczi-

Elsuhant napok...

Elmúló nem múló

Eltörik a kis birodalom,
szétszakadnak a felhők,
leesnek a cseppek,
elfolyik a villám.
Honnan, hova?
Hogyan, miért?

Tovább görbül a görbe,
ütköznek a párhuzamosok,
csúcsa lesz a körnek,
véget ér az egyenes.
Mikor, hol?
Hogyan, miért?

2009 -Dóczi-

Csodamiriád

A verset a következő idézet ihlette:

"Nem arról van szó, hogy az élet nem lenne tele csodákkal.Sokkal többről: az élet csodálatos, és aki megszűnik ezt magától értetődőnek venni, rögtön meg is látja."

Anthony de Mello



Csodamiriád

Hova tűnnek a párás gondolatok,
fákkal ringó álmaid,
reményed széthulló magvai,
a bánatmosó zuhatagok?

A mindent megadás zuga,
a sápadt felszabadulás,
az értelem étere,
görnyedt utaid otthona?

Lelj önmagadra,
fákkal ringasd álmaid,
ültesd el reményed,
bánatod hagyd zuhatagra!

Nyerd el a megadást,
szabaduljon a tudat,
asztala legyen az értelemnek,
építsd utaid otthonát!

Ragadj kusza cseppeket,
barangolj látó szemeiddel,
fújd ki a múltat,
s lélegezz életet!

2009 -Dóczi-

A csend hangjai

Magányrítus

Visszhangokkal suhanok,
elfogyok, zuhanok,
üres falakon koppanok:
életek, robajok.

Fejekben cikázok,
elveszek, megadok,
szivárványszín zajok:
fakítok, elhagyok.

Mert a magány visszhangja vagyok.

------------------------------------

A Lét Csorbája

Eltűnt már a szemekből
kitaposott áldás,
s gödrének ürességéből
érkezik megváltás.

Túléli a Hullám a Habot,
amit a Holnapra hagyott
még Tegnap délután.

Elkésik a hajnalpírnak
köszöntő hidege,
tovasiet Éjnek, Napnak
szerető hűlt-helye.

Túléli a Hullám a Habot,
amit a Holnapra hagyott
még Tegnap délután.

2009 -Dóczi-

Csalódások...

Hajnal fél három...kedd...

Cseppekben mondom el,
mit folyam mosna ki belőlem,
Percekkel ringatózom,
melyek órákként szaladnak előlem.

Tudatosan tudatlanul
ragadom az utolsó harmatot,
bátran fordulok a gyávasághoz,
amint hazug hitetlent hallgatott.

Engedd az Előtörőt szállni,
hagy tépje a béklyókat,
szállj Te is vele,
s ne hallgasd a Suttogókat.

---------------------------

Átlátható Konfúzió


Estére nyúlt a délután,
Piros kabátot öltött a Nap,
zúgott a csakazértis elkerülés.
Itt hagyott az Elvivő,
csorgott a könnyedség,
s vele az őszhajú feledés.

...március negyedike van...

Nem jött az Elcsattanó,
Rabolt az életek fűtője,
Megsértett a Három Szó.
Dunnát varrt jóságra,
Párnája vállam lett,
hallgató, elragadó.

Még a veszteség is győzelmet szült.
Élek még.

2009 -Dóczi-

Vágyaid tornya

Vágyaid tornya

Féltő,
elmaró,
fákkal
ringató,
Boldoggal
taposó,
kínnal
elfogyó,
széppel
riogató,
olykor
dadogó,
máskor
elsodró
szeretet.
Megnyugszol a horizonton,
napkeltekor felhőt ragadsz,
éjjel földbe rejtőzöl,
majd újra elkapsz.

Utoljára csalogasd el,
ringasd magadhoz,
hogy enyém legyen a
szívvel
tagadó,
torkomban
dagadó,
erekben
rohanó
megbocsájtás.

2009 -Dóczi-

Üdvözlet!

Üdvözöllek a blogomon!

Mától ezen a lapon publikálom verseimet, hogy minél több emberhez eljussanak.Szívesen fogadom a véleményeket és az építő jellegű kritikákat.Kellemes olvasgatást kívánok!

Dóczi Zsolt