Lila virágok
Behunyt szemek köszönnek
fénylő cseppeknek
a fűből előbújva.
Aranyló virágpor
sompolygó életük feldúlja:
Ragyogjanak s nyíljanak a Holdig,
amit Felhő gyengéden karol,
ragyogjanak holtig.
Behunyt szemek nyílnak
végtelen óceánnak
patakból előbújva.
Irigy fintor
örök hajójuk utazója.
2009 -Dóczi-
2009. augusztus 26., szerda
2009. augusztus 13., csütörtök
Drótszivek
Drótszív I. - Osonó Orchidea
Kötöm a hurkot, élni akarok még...
Gép hangja szúródik fülembe,
emlékekből hallom újra,
drót szúrja a szíveket,
tüske tépi őket...
Útnak indult az Orchidea,
itt üldögél mellettem is,
bárgyú arcom megsimítja,
mint jégszilánk hasít bőrömbe,
vidám fájdalom.
Olajos vérem mossa hangod üvöltéssé.
Drótszív II. - Kristályszilánk
Kristályelme, gyönyörűen torz,
oly kedvesen pusztít.
Zakatoló masina savkarokkal,
hideg érintés, oly gyengéd,
hirtelen halálszikra?
Béklyóba csalogat s ott lobban,
hideg a láng...
Fémes könnyek száza pattan
parazsából a katlannak,
belefúródnak sziromtestem
darabkáiba, kimarnak ők is egy partíciót.
Tisztára mocskolják rózsatettek nyomát...
Égbe mélyítő gépérintés.
2008 -Dóczi-
Kötöm a hurkot, élni akarok még...
Gép hangja szúródik fülembe,
emlékekből hallom újra,
drót szúrja a szíveket,
tüske tépi őket...
Útnak indult az Orchidea,
itt üldögél mellettem is,
bárgyú arcom megsimítja,
mint jégszilánk hasít bőrömbe,
vidám fájdalom.
Olajos vérem mossa hangod üvöltéssé.
Drótszív II. - Kristályszilánk
Kristályelme, gyönyörűen torz,
oly kedvesen pusztít.
Zakatoló masina savkarokkal,
hideg érintés, oly gyengéd,
hirtelen halálszikra?
Béklyóba csalogat s ott lobban,
hideg a láng...
Fémes könnyek száza pattan
parazsából a katlannak,
belefúródnak sziromtestem
darabkáiba, kimarnak ők is egy partíciót.
Tisztára mocskolják rózsatettek nyomát...
Égbe mélyítő gépérintés.
2008 -Dóczi-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)