Tavaszi ábránd
Körbefut az árnyék
színek csalogatnak
kinyílnak életek
utat hasogatnak
néma hangjuknak
szerényen.
Hozzám is vezet út
s Nap tűz szemembe
száguldva szikrát dob
agg szívembe.
Szememről visszavert
fénnyel gyújtanék lángot
közeli reggelen:
beléd is fény jusson
mondanám azt hiszem...
Szabadon szállj
elgörbült térben
át a városon
néhányon majdcsak
lelked is átoson.
(Budapest)
2011 -Dóczi-
2011. március 29., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
