2009. szeptember 21., hétfő

Insomnia

Insomnia

Most Hold kacsintana,
de csak csillag pislog,
fényes az éjszaka.

Bor döntene Hétfőbe
így éjfélhez közel,
de a Józanság ébren követel.

Ponyva-zajok csilingelnek
meg nem szűnve.
Kacajokért csipkelődnek.

Mező-neszek csillapodnak,
Fehér Nász közepette
Szombat-álmok várakoznak.

Szerelem ringatna Hétfőbe,
így a hajnalhoz közel,
de a Részegség még nem jön el.

2009 -Dóczi-

2009. szeptember 14., hétfő

Holt-keringő az Őszben

Holt-keringő az Őszben

Táncolj! Halott Lányka,
pirosfodrú búzakörbe',
halj meg Táncoló Lányka
örökzöld Keringőbe.

Mulass! Múlt Árva,
szépavarú temetőbe',
öregedj Mulató Árva
csúflevelű téridőbe'.

Emlékezz! Árva Sánta,
eltiport delelőkre,
árvulj Emlékező Sánta
hajnalcseppes legelőkbe'.

Táncolj! Halott Lányka,
pirosfodrú búzakörbe',
halj meg Táncoló Lányka
örökzöld Keringőbe.

Surrectum:
S ha majd utad Halott Fiú szegi,
s ő lesz Ő,
mondd el neki,
hogy az élet Holt-keringő...


2009 -Dóczi-

Szünet Szonettek I.

(diákszünet)

Zárójelek lépten-nyomon,
Kérdőjelek a plafonra hányva,
Felkiáltójel az ajkak zárja,
nevetséges a diáktársadalom.
Pont.
Zárójelek.

2009 -Dóczi-

2009. szeptember 8., kedd

Pokol provisorium

Pokol provisorium

Nem vágyom másra...
gyengéd karolásra,
felhő-ölelésre,
halálra, magányra,
örök mezőkre,
mindenre, mi egykoron elkapott
s ereimben futkosott.
Kékszínű megnyugvásra,
sárga, tépő, irigy harapásra
zöld tökélyre.
Nem vágyom másra...
kései pompára,
hajnal-tévedésre,
pokol provisoriumra,
nyárbaszökött télidőkre,
mindenre, mi egykoron elkapott
s ereimben futkosott.
Feketeszín lángolásra,
fehér, rideg volt-vidámságra,
szürke ébredésre.

Nem vágyom másra...
Álmokban sodró felhő-karolásra...

2009 -Dóczi-

2009. szeptember 7., hétfő

Szeptemberi ajándék

Szeptemberi ajándék

Zsibongó, lezúgó falevelek
zizegnek bezsongva,
fekszenek egymásra, halomra
halmozzák szerelmemet.

Felbuzgók s elevenek,
zizegnek bezsongva
Könnyű Élettel koccintva
vidámat, keserveset.

Zsibongó, lezúgó falevelek
zizegnek bezsongva,
fekszenek egymásra, halomra
halmozzák szerelmemet.

Felbuzgók s elevenek,
reményt remélve
fejet hajtanak estére
éjszakára, betemetnek.

Zsibongó, lezúgó falevelek
zizegnek bezsongva,
fekszenek egymásra, halomra
halmozzák szerelmemet.

Bódító, zöld szemek
pihennek lehunyva,
dús emlékkel szorítva
ellopott szerelmemet.

Zsibongó, lezúgó falevelek...

2009 -Dóczi-