Habzsolók!

Habzsolók!

Mindössze maradi
marad ma,
mert mostanság
mindenki mákot
majszol mámorosan.

Micsoda világ...

2010 -Dóczi-

Ars poetica 2010.

Ars poetica 2010.

Minek írjak hosszú verset? Hosszú versem úgyis másnak
ugyanúgy értelmetlen és rövid még akkor is, ha beleszakadok.

Inkább
tényleg
rövid,
tömör,
szabad
maradok.

2010. -Dóczi-

Egy néma tanácsa

Egy néma tanácsa

A szavak néha alszanak,
nem találják a nyelvet,
amin megszólaljanak,
de attól a nyelvnek
még élnie kell,
hiszen újra lesz fűszer,
amely nyálat pezsdít
s a nyál szavakat mos ki;
lehetnek káromlások is, de
legalább életed könyvét töltik ki.

2010 -Dóczi-

A mai levegő...

A mai levegő...

jégszilánkok hada
kékszínű armada
anti-gén oxigén
keserű halmaza.

Jövő egyvelege
sebesség kenyere
robogó bűzbombák
buzgó szeretete.

Mára ő lett
a füst gyermeke
és nem fordítva,
minden ember
érte szalad
sikítva, ordítva.

2010 -Dóczi-

Párhuzamosok

Párhuzamosok

Láb és láp
kéz és néz
tesz és vesz
fen és csen
kép és szép
lét és tét
vér és bér
tér és kér
egy és kegy
halál és talál
kitár és kivár
csillog és billog
nyammog és cammog
örökké, örökre.

2010 -Dóczi-

Lábjegyzet

Lábjegyzet

Nem elég az eufória,
drogot kell teremteni,
a tudatba belehasítani,
akkor nyílnak majd újra ösztönök.

2010 -Dóczi-

Forrás

Forrás

Minden karistolásban
ott az idő,
az eltűnő,
áhitatban feltűnő.
Széncsigaházban bújik el.
Minden mélység
legmélyében,
néha tiszta s
néha ében
hamufelhő.
Kényszerű testmeleg-érzet,
ami olykor elsimít,
máskor késztet
az elfogadásra,
valami másra,
emlékhez köthető
tudat-szivárgásra,
ahogy utcaport
a tavaszi eső.
Bujdosó csillagrendszereket
is eltipor,de
cserébe feloldozó
új kort röptet
és árnyékba
zsenge fényt szöktet.
Mámorban fürdető.

2010 -Dóczi-