Hazamennék...

Hazamennék...

Utaznék magammal,
de árnyékom előttem jár.
Ő a fényben,
testem a sötétben áll.
Ázott fák illata,
tekintetük hada kísért.
Az út, amire léptem
ledőlt falakat ígért,
de én semmit sem látok,
szívem semmit nem kért.
Mégis nekem kell lépnem,
kell, hogy elérjem
magam árnyékát.
Sem múltban, sem jövőben,
sem most a levegőben
nem látom magam szándékát.
Kérdezve kiáltok:
Helyembe ki állt?!
Nem látom az arcot,
nem látom a lelket,
csak lépteim porát.
Nem adom a mosolyt,
nem nyújtom a kezet,
csak magam védő halmazát.
Kérdezve kiáltok:
Helyembe ki állt?!

2011 -Dóczi-

Fél-Év

Fél-Év

Azt hittem boldog vagyok,
mikor először láttalak:
Védtelek, majd később szántalak.
Hazudtál s én elhittem,
mámorban fürödtem, mára elhintem.
Jóakarat-szemed rajtam csillant,
de máson fénylett,
csodája mégis belém égett,
s ha halkan
ismét felizzik a kérdés-katlan,
az egyik válasz így szól:
Azt hiszem boldog vagyok, hagytam!

2011. Budapest

-Dóczi-

Tavaszi ábránd

Tavaszi ábránd

Körbefut az árnyék
színek csalogatnak
kinyílnak életek
utat hasogatnak
néma hangjuknak
szerényen.
Hozzám is vezet út
s Nap tűz szemembe
száguldva szikrát dob
agg szívembe.
Szememről visszavert
fénnyel gyújtanék lángot
közeli reggelen:
beléd is fény jusson
mondanám azt hiszem...
Szabadon szállj
elgörbült térben
át a városon
néhányon majdcsak
lelked is átoson.

(Budapest)

2011 -Dóczi-

Habzsolók!

Habzsolók!

Mindössze maradi
marad ma,
mert mostanság
mindenki mákot
majszol mámorosan.

Micsoda világ...

2010 -Dóczi-

Ars poetica 2010.

Ars poetica 2010.

Minek írjak hosszú verset? Hosszú versem úgyis másnak
ugyanúgy értelmetlen és rövid még akkor is, ha beleszakadok.

Inkább
tényleg
rövid,
tömör,
szabad
maradok.

2010. -Dóczi-

Egy néma tanácsa

Egy néma tanácsa

A szavak néha alszanak,
nem találják a nyelvet,
amin megszólaljanak,
de attól a nyelvnek
még élnie kell,
hiszen újra lesz fűszer,
amely nyálat pezsdít
s a nyál szavakat mos ki;
lehetnek káromlások is, de
legalább életed könyvét töltik ki.

2010 -Dóczi-

A mai levegő...

A mai levegő...

jégszilánkok hada
kékszínű armada
anti-gén oxigén
keserű halmaza.

Jövő egyvelege
sebesség kenyere
robogó bűzbombák
buzgó szeretete.

Mára ő lett
a füst gyermeke
és nem fordítva,
minden ember
érte szalad
sikítva, ordítva.

2010 -Dóczi-