Habzsolók!

Habzsolók!

Mindössze maradi
marad ma,
mert mostanság
mindenki mákot
majszol mámorosan.

Micsoda világ...

2010 -Dóczi-

Ars poetica 2010.

Ars poetica 2010.

Minek írjak hosszú verset? Hosszú versem úgyis másnak
ugyanúgy értelmetlen és rövid még akkor is, ha beleszakadok.

Inkább
tényleg
rövid,
tömör,
szabad
maradok.

2010. -Dóczi-

Egy néma tanácsa

Egy néma tanácsa

A szavak néha alszanak,
nem találják a nyelvet,
amin megszólaljanak,
de attól a nyelvnek
még élnie kell,
hiszen újra lesz fűszer,
amely nyálat pezsdít
s a nyál szavakat mos ki;
lehetnek káromlások is, de
legalább életed könyvét töltik ki.

2010 -Dóczi-

A mai levegő...

A mai levegő...

jégszilánkok hada
kékszínű armada
anti-gén oxigén
keserű halmaza.

Jövő egyvelege
sebesség kenyere
robogó bűzbombák
buzgó szeretete.

Mára ő lett
a füst gyermeke
és nem fordítva,
minden ember
érte szalad
sikítva, ordítva.

2010 -Dóczi-

Párhuzamosok

Párhuzamosok

Láb és láp
kéz és néz
tesz és vesz
fen és csen
kép és szép
lét és tét
vér és bér
tér és kér
egy és kegy
halál és talál
kitár és kivár
csillog és billog
nyammog és cammog
örökké, örökre.

2010 -Dóczi-

Lábjegyzet

Lábjegyzet

Nem elég az eufória,
drogot kell teremteni,
a tudatba belehasítani,
akkor nyílnak majd újra ösztönök.

2010 -Dóczi-

Forrás

Forrás

Minden karistolásban
ott az idő,
az eltűnő,
áhitatban feltűnő.
Széncsigaházban bújik el.
Minden mélység
legmélyében,
néha tiszta s
néha ében
hamufelhő.
Kényszerű testmeleg-érzet,
ami olykor elsimít,
máskor késztet
az elfogadásra,
valami másra,
emlékhez köthető
tudat-szivárgásra,
ahogy utcaport
a tavaszi eső.
Bujdosó csillagrendszereket
is eltipor,de
cserébe feloldozó
új kort röptet
és árnyékba
zsenge fényt szöktet.
Mámorban fürdető.

2010 -Dóczi-

0-6 Szemfedél

0-6 Szemfedél

Félig halál
félig haladás
paradox lét-hasonlat
gyötrelem lámpából
és csend.
Csend-élet.
Pajzs a hétköznapokban
végtelen vágy
óra jelentés
és tartalmiság.

Tegnap bizonyítványa
fáradtság dágványa
a múlt koronája.

Jövő esküvője
örök szeretője
koponyák teremőre.

Naponta hív menyegzőre
ez a megerőltetett vakság
amiben a legtöbbet látok
és nagyképűen álomnak
nevezi magát.

2010 -Dóczi-

Félbeszakadt

Félbeszakadt

Harmatot isznak a ráncok
sóval teli, mélytengeri
bánatot.
Gödreikben elmúlás
marja a látszatot.
Valami kételyt láttatott
sodort a szélben
épp időben.
Talán hulló szempilla
vagy borzolt szemöldökök
csendben.
Duruzsoló ajkak
ahogy szem rebben?
Levegőt lopok tőled
sodró szélben
időben.

A könnycsepp lehullott
beitta szék és asztal
párnák illata marasztal
már régóta
"magban haló
virág-pilóta"
rettegő percek
fonnyadt reggelek
csúf adósa.

2010 -Dóczi-

.fikció.fikcióban.

.fikció.fikcióban.

Becsukom a szemem:
pillangók,
fehér ölben,
néma ködben
mégis mindent
elmondók.

Nem repülnek,
de szabadok,
de szülnek...

Hálós álmokat
körbeszőnek
pókokkal,
gondolat-foglyokkal
egybegyűlnek.
Hasogatnak
vágyakat.

Kinyitom a szemem:
valóság,
bódult hajnal,
árvalányhaj,
cseppekben is buzgóság.

Közzétételként én közlöm:

Nem, nem nőnek...
de szabadok,
de élnek.

Ülnek és látom rajtuk a nőni-akarást.

Ez az akarat ivódik az én szemembe is,
melyet csillanva csuktam le.
Újra.
Robusztus hullámokat dobog belém a szív,
és bizsergő futamokat lüktetnek az erek.
Azt hiszem boldog vagyok.
Azt hittem boldog vagyok.
Megmosolyogtató
fikció
a fikcióban.

2010 -Dóczi-

Ízisz

Ízisz

Szellemkulcs
Szent könnyek
Vicsorgó ajkak
Királyok csuklói
Fénykert
Ezer kilóméter
Időből kifutva
Űrön belül

Ahogy mi tesszük...

2010 -Dóczi-

Hálátlan jóság

Hálátlan jóság

A falevél lehull
sodorja a szél
gyufaárus lányka
halálról beszél.

Pedig ő jót akar
kenyeret enni
finom krémmel, vajjal
végig bekenni.

De csak lelke arany
sosem volt gazdag
így kenyérke helyett
marad a parlag.

Lemenő nap szeme
gyengén csukódik
még lángol s benne
egy világ haldoklik.

2010 -Dóczi-

Utolsó életért

Utolsó életért

Néha ölnék
egy kis életért
percért, évekért
öldökölnék.

Minden mosolyt
mi belém hasít
s mint remény-síp
tovasodort.

Néha ölnék
a szerelemért
csúfos esélyért
öldökölnék.

Minden robajt
ami ösztökél
s szívemhez ér
tovább így hajt.

Néha ölnék
egyszerű nőért
tavasz-keringőért
öldökölnék.

Minden Hamart
együtt festettet
bennem tévhitet
hamar kavart.

Néha ölnék
örök álomért
vágyért, nászokért
öldökölnék.

Minden magam
mi mindig rosszall
s lelki kosszal
ejti havam.

2010 -Dóczi-

Karcok idebenn

Karcok idebenn

Vasárnapra esett
az utolsó napom
akkor kapkodom.

Végső levegővel
szerelmet habzsolom
éhezem, szomjazom
csak őt hajszolom.

Hosszú évek után
mindig keservesen
csak őt keresem.

Hiú ábrándokkal
ordítva, csendesen
születtek véresen
karcok szívemen.

2010 -Dóczi-

Miután hiányoztál...

Miután hiányoztál...

Nem vár holnap sem,
sosem lesz kedvesem.
Csacsogó madárkám
nem lesz énnekem.

Harsogó ének
repül szembe szélnek,
síneket visszafúj
falusi rétnek.

Nyugvó dél marad,
levélre hó tapad,
helyettem betakar,
hogy ne féltsd magad.

Majd veled alszom
egy közös tavaszon,
nemsokára eljő
lépten-nyomokon.

Együtt öleljük
s kérve kérleljük:
ne legyen nap és éj,
ha félretettük.

Így vár majd holnap,
ha megcsócsálva kap
kergető perceket
tőlünk a tegnap.

2010 -Dóczi-