Elsuhant napok...

Elmúló nem múló

Eltörik a kis birodalom,
szétszakadnak a felhők,
leesnek a cseppek,
elfolyik a villám.
Honnan, hova?
Hogyan, miért?

Tovább görbül a görbe,
ütköznek a párhuzamosok,
csúcsa lesz a körnek,
véget ér az egyenes.
Mikor, hol?
Hogyan, miért?

2009 -Dóczi-

Csodamiriád

A verset a következő idézet ihlette:

"Nem arról van szó, hogy az élet nem lenne tele csodákkal.Sokkal többről: az élet csodálatos, és aki megszűnik ezt magától értetődőnek venni, rögtön meg is látja."

Anthony de Mello



Csodamiriád

Hova tűnnek a párás gondolatok,
fákkal ringó álmaid,
reményed széthulló magvai,
a bánatmosó zuhatagok?

A mindent megadás zuga,
a sápadt felszabadulás,
az értelem étere,
görnyedt utaid otthona?

Lelj önmagadra,
fákkal ringasd álmaid,
ültesd el reményed,
bánatod hagyd zuhatagra!

Nyerd el a megadást,
szabaduljon a tudat,
asztala legyen az értelemnek,
építsd utaid otthonát!

Ragadj kusza cseppeket,
barangolj látó szemeiddel,
fújd ki a múltat,
s lélegezz életet!

2009 -Dóczi-

A csend hangjai

Magányrítus

Visszhangokkal suhanok,
elfogyok, zuhanok,
üres falakon koppanok:
életek, robajok.

Fejekben cikázok,
elveszek, megadok,
szivárványszín zajok:
fakítok, elhagyok.

Mert a magány visszhangja vagyok.

------------------------------------

A Lét Csorbája

Eltűnt már a szemekből
kitaposott áldás,
s gödrének ürességéből
érkezik megváltás.

Túléli a Hullám a Habot,
amit a Holnapra hagyott
még Tegnap délután.

Elkésik a hajnalpírnak
köszöntő hidege,
tovasiet Éjnek, Napnak
szerető hűlt-helye.

Túléli a Hullám a Habot,
amit a Holnapra hagyott
még Tegnap délután.

2009 -Dóczi-

Csalódások...

Hajnal fél három...kedd...

Cseppekben mondom el,
mit folyam mosna ki belőlem,
Percekkel ringatózom,
melyek órákként szaladnak előlem.

Tudatosan tudatlanul
ragadom az utolsó harmatot,
bátran fordulok a gyávasághoz,
amint hazug hitetlent hallgatott.

Engedd az Előtörőt szállni,
hagy tépje a béklyókat,
szállj Te is vele,
s ne hallgasd a Suttogókat.

---------------------------

Átlátható Konfúzió


Estére nyúlt a délután,
Piros kabátot öltött a Nap,
zúgott a csakazértis elkerülés.
Itt hagyott az Elvivő,
csorgott a könnyedség,
s vele az őszhajú feledés.

...március negyedike van...

Nem jött az Elcsattanó,
Rabolt az életek fűtője,
Megsértett a Három Szó.
Dunnát varrt jóságra,
Párnája vállam lett,
hallgató, elragadó.

Még a veszteség is győzelmet szült.
Élek még.

2009 -Dóczi-

Vágyaid tornya

Vágyaid tornya

Féltő,
elmaró,
fákkal
ringató,
Boldoggal
taposó,
kínnal
elfogyó,
széppel
riogató,
olykor
dadogó,
máskor
elsodró
szeretet.
Megnyugszol a horizonton,
napkeltekor felhőt ragadsz,
éjjel földbe rejtőzöl,
majd újra elkapsz.

Utoljára csalogasd el,
ringasd magadhoz,
hogy enyém legyen a
szívvel
tagadó,
torkomban
dagadó,
erekben
rohanó
megbocsájtás.

2009 -Dóczi-

Üdvözlet!

Üdvözöllek a blogomon!

Mától ezen a lapon publikálom verseimet, hogy minél több emberhez eljussanak.Szívesen fogadom a véleményeket és az építő jellegű kritikákat.Kellemes olvasgatást kívánok!

Dóczi Zsolt