Szünet szonettek II.

"Avató"

Lépcsők után
budapesti sétány
s csupa huligán gárda,
ó-szabadságra vágyva

könnyed mámorban
s éber álomban.

Járja alattuk a járda
részeg, cikázó táncát,
lábukon szorítva az élet láncát

könnyed mámorban
s éber álomban.

2009 -Dóczi-

Elmaradt sütemények

Elmaradt sütemények

I.

Falat boldogság,
mézédes.
Miért Édes?
Cudar badarság.

Hagyd a kutyáknak!

II.

Hajtsd el a vihart,
keserű vaníliát kavart.
Minden marcipánt levert
a szél,
csokidarabokról mesél
s elönti a cukros vágy,
kitelik vele az Epres Ágy.

III.

Sétáló kósza-kacaj,
sáladban új tél habar,
ülünk az Őszben.

Lehulló zöld falevél,
szélén táncolható él,
talpunk sértjük meg.

Búcsúzó tea-mosoly,
titkon újra elmajszol
lágyan az Őszben.

2009 -Dóczi-

Csak úgy...

Rendhagyó

Ahogy dicsőül kívül,
belül úgy dől össze,
hiszen ez ellentétes arányosság.
Látszat-bátorság,
ami elszalad elszökve

hónapos nyomok elől.
Csak hozzáállás kérdése,
hiszen ez derűs hazugság.
Szabad-bezártság,
ami kettőnk lépése

rendhagyó utak felé.

Ahogy tapossuk belül,
kívül is úgy esik össze,
hiszen ez egyenes arányosság.
Kanyargó tétovaság,
ami tébolyult körökre

buzdít észak felől.
Csak hozzáállás kérdése,
hiszen ez sose-volt alázatosság.
Mindig-volt állandóság,
ami a csúf szépítése

a sértett fél felé.

Csak úgy pezsdíti
a gyenge mennyezetet,
hisz úgyis átsütnek rajta a korongok;
Csak úgy...

2009 -Dóczi-